A reggelek már csípősek és a víz is meghűlt rendesen.
Most már ,nem lehet a csónak végéből megmártózni ,mint a nyári kánikulában mikor a harcsát fogtam. :-)
Vagy is lehet, de az felettébb kellemetlen.
De, legalább nincsen szúnyog .
Barátaimmal vízre is szálltunk és kitartóan kerestük a süllőket, immár sokadik alkalommal.
A víz lötyögősen zenélt a csónakon, enyhe fuvallatok borzolták a felszínt.
A víz ,megtartotta opálos színét és kissé sem áttetsző.
Suhantak a botok, repült a twister ,érezni az ajzat jellegét.
Hopp, egy odacsípéssel jelentkezik valaki lentről,de csak a fognyomok árulkodnak ,ez bizony süllő!
Itt kell lenniük és itt is vannak
Barátom a csónak orrában bevág ,megvan mondja és látni ,hogy szépen bólogat a bot .
Egy másfeles forma süllő a tettes ,segítek a szákolásban és bilincseli a tüskést.
Na, kopaszon már nem leszünk ,megy az ugratás és egy kis lélekmelegítő is előkerül a táskából.
Szűrjük a vizet tovább, egyszer csak a csónak végén a másik cimbora is akaszt valamit.
Ez is, az előbbi ikertestvére, megint szákolok.
Mivel én középen ülök nekem jut a feladat.
A csónak nagyon kényelmes és stabil ,még nagyobb hullámzásban is biztonságban érzi magát az ember.
De, kell is az ilyen alkalmatosság ,mert ha jön egy hirtelen vihar az nem tréfa dolog.
Nekem ,kapásom nincsen nézem a tájat ,keressük a halra utaló jeleket a felszínen.
Előkerülnek a régi sztorik események,halfogások ",emlékszel itt mekkora kapásom volt .és lemaradt."
Na ,most volt valami csípésem ,mondom és ekkor egy elnehezedést érzek a boton.
Reflexből besuhintok neki és a bot karikába hajlik egyből",uhh gyerekek ez jó hal lesz" ,mondom.
A 20 -70 es Freeman szépen bólogat és kéri a hal a zsinórt rendesen .
A súlyt felhúzva, kicsit közelítünk hozzá nagy, lomha súlyt érzek és bele bele tunkol a botba rendesen.
Sikerül felhúzni ,ekkor meglátunk egy nagy fehér testet az opállos vízben Nagy Süllő gyerekek ,egy kis lábremegés is bejátszik rögtön.
Nagy, farokcsapással széttöri a felszínt és vissza tör,de már fogy a szufla ,és felém jön.
Gyorsan csévélem a zsinórt ,nehogy belazuljon,mert nem láttuk a horog helyét.
A csónak mellett, tombol a süllő még egyet ,sikerül ismét felhúzni amikor is barátom szépen megszákolja.
Uram isten de gyönyörű ,ekkorát még nem is láttam élőben ,nem hogy fogtam volna.
A cimborák gratulálnak, én meg csak bambán nézem a nagy jószágot .:-)
Hát, ez szép csata volt, erre az ember míg él emlékezni fog.
És ez egy vad vízen, amit nehéz meghorgászni ,nem azért mert mély lenne, vagy nagyon akadós ,itt a halakat nehéz megtalálni mivel rendkívül óvatosak
Na, mindegy nem az észt akarom osztani ,csupán az élményt akartam leírni ,ha valaki olvassa talán szerez neki pár kellemes percet.
Ezt a halat talán már Hunyadi is megsüvegelné, de ha nem, akkor a következőt biztosan. :-)
Folyt köv
7kg 76 cm es
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése