Na végre

A rekkenő melegben cimborámmal egy kis esti csónakos pergetést, bóklászást terveztünk a tavon.
A balinok igazán nem voltak elemükben ,néha egy kósza rablást láthattunk a délies hullámzásban .
Lassan haladva a medret többször vizsgálgatva egy bambusz bottal a jónak ígérkező helyeken dobtunk párat.
Torzsás és kemény talajt kerestünk.
Néha, egy kis csobbanással és lábáztatással frissítettük   nap szikkasztotta testünket.
Józsi barátomnak volt néhány csipkedése a 10 cm es manns gumira a fognyomokat rajta is hyagyták a csalin a kis ragadozók.
Én egy kis 210 es savagerrel dobáltam rajta egy 850 es jimm amikor a twisteremet valami lehullás közben megütötte ,de nem éreztem a kontaktot és az orsót tekertem közben mondom ,hogy" megütötte".
Mikor is jó súlyt éreztem a boton, becsületeset besuhintottam, majd még egy húzást neki.
Na ekkor megindult valami odalent,motorral utánna mentünk és sikerűlt megfordítani ,és a csónak közelébe húzni a halat .
egy két kitörési kísérlet után a csónakot célozta meg és áttőrt alatta ,de ezt is sikerült kivédeni ,be a bot a vízbe .
A hal néhány fejrázást is bevitt a trükkök tárházába ,hirtelen azt gondoltuk nagy süllő lesz.
A kis bot persze karikában dolgozott és a kis jimmi ben sem csalódtam,tették amit kell.
Te, mondom barátomnak "ez harcsa lesz ,mert van  akarata rendesen",a fonott zsinórt ugyan nem halottam reszelődni, ezért kicsit bátrabban emeltem és ekkor volt pár buborék is ez harcsa ,NA VÉGRE!

Mikor felhúztam ,megláthattuk a szépen márványozott testét imét vissza tört de már fáradt rendesen és a következő felhúzásnál már szákoltuk is.

Pár fényképet készítettünk a csónakban róla a horog a szája sarkában ült rendesen.