TÍZEN TÚLIAK TÁRSASÁGA

                             A TÍZEN TÚLIAK TÁRSASÁGA

A horgászatban az is szép ,hogy az ember nem tudja mikor reggel felkel ,hogy mit hoz a mai nap.

Ébreszt az óra az álom, tovaröppen,- kicsit megtornáztatom magam, a derekam sem a régi már,és az aksik is mintha nehezebbek lennének, hogy a fene vinné .

Akkor még nem gondoltam, én sem, hogy ez egy gericműtétben fog kiteljesedni. J

Októbert jelez a naptár és elég hűvösek az éjszakák reggelente a fagy is tartja magát.

Kinézve az ablakon borongós felhős időnek néz ki és a  hab a tortán szél is van. 

Az esélytelenek nyugalmával pakolom a cuccot a kocsiba, mire végzek a kávé is, lefő, kissé elmerengve kortyolok az erős feketéből, és az esélyeinket latolgatom közben.

     Az idő vacak, kétség nem fér hozzá, de az öregek szerint ez kedvez a süllőfogásnak,-na majd  most  elválik

Kocsiba ülve a fűtés bekapcsolva kellemes idő kerekedik a kedvem is jobb lett, gondolatban számvetést végzek a dolgokon, amit bepakoltam, nehogy orsó nélkül maradjak, mert már jártam így sajnos. És kellemetlen, ha a vízparton fedezzük fel -bakker az orsó otthonmaradt  J

A kikötő vizét nézve nincs is olyan nagy szél, és hátha a mai nap halat is ad a Tó.

Megérkezik a társ is arcán széles mosoly.- na belecsapunk, kérdi, hát, ahogy a bátor sebész mondja  "VÁGJUNK BELE ".

A kikötő szélvédettségét elhagyva hullámok ringatják rendesen a batár csónakot, de az álja a hullámot.

A motor teszi a dolgát serényen, csak a szél ne fordítaná ki mindig a helyes irányból, de mivel könnyű a test ezért jól siklik a vízen.

A szél már- már tarajos hullámokat vet, és mi kémleljük a viharjelzőt, nem e nyomják be, de szerencsére nem észlelik a szelet.

Hát nem sok jóval kecsegtet az idő, ha a” kapitány” vissza akar fordulni én, nem ellenkeznék, mert a szemem, és orrom is könnybe lábadt. J

Szél alól támadunk, adja az ukászt a kapitány és hagyjuk sodródni magunkat a délkeleti széllel, így a kiszemelt pályát meg tudjuk vallatni.

Dobásaink messze szálnak, hátszelünk van (az manapság sem jön rosszul) J

A szelet felfogó nádas takarásában jól közvetít a fonott , nem képez hasat ,érezni a fenék egyenetlenségeit ,de kapás nincs,mintha egy nagy lavórban horgásznánk .

Hát, ezek nem esznek, állapítom meg a következő macskázásnál, vegyünk magunkhoz egy kis bátorítót és nyújtom az ágyas barackot társam felé, egy slukk és kicsit átmelegszünk egyből.

Ez látás javító a javából mondom én mert derűsebben viseljük a viszontagságot.

És valóban a cimbora halugrást fedez fel és rögtön irányba álunk,"azt üldözte valami "mondja,- ugye hogy látásjavító?!

Dobunk is szinte egyszerre és koncentrálunk a fenékről jövő apró jelekre.

Mintha valami megütötte volna, mondom, de nincs folytatás.

A zsinórral nem lehet gond és a fék is beállítva, morfondírozom magamba és ekkor a semmiből, BAMM  egy nagy rúgás a boton  én késlekedés nélkül lereagálom .

Karikában marad a feszes bot és a hal jókat, rúg  vissza -ez nagy lesz, mondom a társamnak és látom, hogy felbúrványlik a víz a hullámok között.

Megszalad kissé de, visszafordítom, és akkor felénk szalad ,lopom a zsinórt de érzem megint letör.

Apró pattanások a zsinóron -te ez süllő lesz, mondom halkan mikor is megint felénk akar kitörni ,nem győzöm a zsinórt felszedni utána.

Most sikerült felhúzni a halat, ami óriásinak tűnik számomra - "aszta, nézd mekkora süsü "sóhajtom, de nem látom a csalit a szájában, a cimbora az öblös merítővel már készen áll és a következő felhúzásnál alátolja a szákot.

Te, ez nagyon nagy mondja, ahogy a csónakba emeli, én csak ülök és az enyhe lábremegés, tudatja, dolgozik az adrenalin.

A SÜLLŐ-( így nagybetűvel )nyugodtan fekszik a csónak aljában a cimbora a csalit, keresi, ami ki is esett a nagy csontos pofából, pedig a horog tűhegyes volt, de nem ütötte át az acélos csontokat.

Te, ha ez megrázza a pofáját, mondja,(hát akkor csak legenda lett volna belőle és álmatlan éjszakák okozója.)

A SÜLLŐ magához térve óriási ramazurit csapott a csónakban,"gyere, lépj már rá vagy valami, mondja a" kapitány" nem bírom lefogni ", közben kap egy kis sebet is a sárkánytól.

Én egy cigaretta után kotorásztam, és csak néztem bambán a nagy halat és a fárasztás élményét, dolgoztam fel újra és újra.

Na én mára befejeztem, mondom és jóleső érzéssel dőltem hátra, társam dobta a csalit én figyeltem az ügyködését.

De nem sokáig, mert beledőlve bevágott az orsó fékje feszesre állítva is felsírt és a 80 g os botja jó ívben hajladozott a hal sehova sem ment csak rázta a fejét, amit a bot jól közvetített.

De ezúttal a szerencse nem szegődött mellé, mert a bot kiegyenesedett "elment "mondja kissé lehangolva.

Hát ez benne van a pakliban, de talán jó is, nem kell minden halat megfogni, legyen miről álmodni.

Irta           Asszony István

Rendezte  Az Élet