A TÍZEN TÚLIAK TÁRSASÁGA
A horgászatban az is szép ,hogy az ember
nem tudja mikor reggel felkel ,hogy mit hoz a mai nap.
Ébreszt az óra az álom, tovaröppen,-
kicsit megtornáztatom magam, a derekam sem a régi már,és az aksik is mintha
nehezebbek lennének, hogy a fene vinné .
Akkor még nem gondoltam, én sem, hogy ez
egy gericműtétben fog kiteljesedni. J
Októbert jelez a naptár és elég hűvösek az
éjszakák reggelente a fagy is tartja magát.
Kinézve az ablakon borongós felhős időnek
néz ki és a hab a tortán szél is van.
Az esélytelenek nyugalmával pakolom a
cuccot a kocsiba, mire végzek a kávé is, lefő, kissé elmerengve kortyolok az
erős feketéből, és az esélyeinket latolgatom közben.
Az idő vacak, kétség nem fér hozzá, de az
öregek szerint ez kedvez a süllőfogásnak,-na majd most elválik
Kocsiba ülve a fűtés bekapcsolva kellemes
idő kerekedik a kedvem is jobb lett, gondolatban számvetést végzek a dolgokon,
amit bepakoltam, nehogy orsó nélkül maradjak, mert már jártam így sajnos. És kellemetlen,
ha a vízparton fedezzük fel -bakker az orsó otthonmaradt J
A kikötő vizét nézve nincs is olyan nagy
szél, és hátha a mai nap halat is ad a Tó.
Megérkezik a társ is arcán széles mosoly.-
na belecsapunk, kérdi, hát, ahogy a bátor sebész mondja "VÁGJUNK
BELE ".
A kikötő szélvédettségét elhagyva hullámok
ringatják rendesen a batár csónakot, de az álja a hullámot.
A motor teszi a dolgát serényen, csak a
szél ne fordítaná ki mindig a helyes irányból, de mivel könnyű a test ezért jól
siklik a vízen.
A szél már- már tarajos hullámokat vet, és
mi kémleljük a viharjelzőt, nem e nyomják be, de szerencsére nem észlelik a
szelet.
Hát nem sok jóval kecsegtet az idő, ha a”
kapitány” vissza akar fordulni én, nem ellenkeznék, mert a szemem, és orrom is könnybe
lábadt. J
Szél alól támadunk, adja az ukászt a
kapitány és hagyjuk sodródni magunkat a délkeleti széllel, így a kiszemelt
pályát meg tudjuk vallatni.
Dobásaink messze szálnak, hátszelünk van
(az manapság sem jön rosszul) J
A szelet felfogó nádas takarásában jól
közvetít a fonott , nem képez hasat ,érezni a fenék egyenetlenségeit ,de kapás
nincs,mintha egy nagy lavórban horgásznánk .
Hát, ezek nem esznek, állapítom meg a
következő macskázásnál, vegyünk magunkhoz egy kis bátorítót és nyújtom az ágyas
barackot társam felé, egy slukk és kicsit átmelegszünk egyből.
Ez látás javító a javából mondom én mert derűsebben
viseljük a viszontagságot.
És valóban a cimbora halugrást fedez fel
és rögtön irányba álunk,"azt üldözte valami "mondja,- ugye hogy látásjavító?!
Dobunk is szinte egyszerre és koncentrálunk
a fenékről jövő apró jelekre.
Mintha valami megütötte volna, mondom, de
nincs folytatás.
A zsinórral nem lehet gond és a fék is beállítva,
morfondírozom magamba és ekkor a semmiből, BAMM egy nagy rúgás a boton én késlekedés
nélkül lereagálom .
Karikában marad a feszes bot és a hal jókat,
rúg vissza -ez nagy lesz, mondom a társamnak és látom, hogy felbúrványlik
a víz a hullámok között.
Megszalad kissé de, visszafordítom, és
akkor felénk szalad ,lopom a zsinórt de érzem megint letör.
Apró pattanások a zsinóron -te ez süllő lesz,
mondom halkan mikor is megint felénk akar kitörni ,nem győzöm a zsinórt
felszedni utána.
Most sikerült felhúzni a halat, ami óriásinak
tűnik számomra - "aszta, nézd mekkora süsü "sóhajtom, de nem látom a
csalit a szájában, a cimbora az öblös merítővel már készen áll és a következő
felhúzásnál alátolja a szákot.
Te, ez nagyon nagy mondja, ahogy a
csónakba emeli, én csak ülök és az enyhe lábremegés, tudatja, dolgozik az
adrenalin.
A SÜLLŐ-( így nagybetűvel )nyugodtan
fekszik a csónak aljában a cimbora a csalit, keresi, ami ki is esett a nagy
csontos pofából, pedig a horog tűhegyes volt, de nem ütötte át az acélos
csontokat.
Te, ha ez megrázza a pofáját, mondja,(hát
akkor csak legenda lett volna belőle és álmatlan éjszakák okozója.)
A SÜLLŐ magához térve óriási ramazurit
csapott a csónakban,"gyere, lépj már rá vagy valami, mondja a"
kapitány" nem bírom lefogni ", közben kap egy kis sebet is a
sárkánytól.
Én egy cigaretta után kotorásztam, és csak
néztem bambán a nagy halat és a fárasztás élményét, dolgoztam fel újra és újra.
Na én mára befejeztem, mondom és jóleső
érzéssel dőltem hátra, társam dobta a csalit én figyeltem az ügyködését.
De nem sokáig, mert beledőlve bevágott az
orsó fékje feszesre állítva is felsírt és a 80 g os botja jó ívben hajladozott a
hal sehova sem ment csak rázta a fejét, amit a bot jól közvetített.
De ezúttal a szerencse nem szegődött mellé,
mert a bot kiegyenesedett "elment "mondja kissé lehangolva.
Hát ez benne van a pakliban, de talán jó is,
nem kell minden halat megfogni, legyen miről álmodni.
Irta Asszony István
Rendezte Az Élet
